A neszmélyi dombok varázsa
Szeptember 15-én egy meleg, napfényes, őszi napon, Neszmély szép szőlődombjain volt szerencsém megörökíteni ennek a csodaszép párnak,
Adrianának és Mariánnak, a nagy napját.
Nem fotóztam még ezen a helyszínen, de már értem, hogy mi ragadja meg azokat, akik a Hilltop borbirtokot válasszák esküvőjük helyszínének.
A hely gyönyörű panorámát kínál és mindenki nagyon kedves, segítőkész volt a helyszínen. Nagyon közel áll a szívemhez ez a fajta egyszerű és természetes dekoráció, amivel ízlésesen fel volt díszítve a terem és a helyszín.
Szerencsém van, hogy olyan párokkal dolgozhatok együtt, akik nagyon lazán veszik a napot, nem izgulnak, nincs nagy stressz, hanem tudják,
hogy bárhogy is lesz, ez a nap mindig is különleges és tökéletes lesz az életüken. Bőven volt időm lefotózni a részleteket, a készülődést, körbejártam a helyszínt, lefotóztam a dekort és semmi kapkodás nem volt egész nap, csak úgy egymásba folytak az események.
A szertartás személyre szóló és nagyon szép volt, ritkán hallani ilyen összeszedett és szép beszédet polgári szertartáson. Jó volt, hogy saját fogadalommal is készült a pár és egy kicsit jobban megismerhettem a történetüket.
Adrika és Marián 9 éve ismerkedtek meg egymással, de 2020votl az az év, amikor az útjaik végül egybefonódtak és mindketten úgy érezték, hogy innentől kezdve elválaszthatlanok lettek. A történetük meg volt írva.
A gratulációk és csoportképek után, mivel már volt egy főpróbánk a jegyesfotózással, tudtam,
hogy 20-30 perc alatt gyönyörű képeket fogunk tudni csinálni, nem fenntartva a nap eseményeit.
Megkerestük azokat a helyeket, ahol a legszebb volt a napfény, bementünk a szőlőlugasok közé, az óriási boroshordókhoz,
a dombok kilátásához és pár magas pampaszerű fűféle közé.
Mivel a Nap még mindig magasan volt, azt tanácsoltam kicsit később jöjjünk majd még ki pár naplementés képre.
A portréfotózás során mindig csinálok közeli részleteket, és itt igazán feltűnt, hogy mennyire szépen
illik minden egymáshoz, a gyönyörű menyasszonyi ruha mellett nem veszett el ez a különleges öltöny sem,
a csokor pedig nem hivalkodott, nem volt túl sok, hanem szépen beleillett az összképbe.
Az Ünnepségen számomra meglepetés volt, az énekes, Kósa Rudolf volt, aki csodásan válogatta össze a dalokat, ízlésesen igazodott az est különböző mozzanataihoz és hangja melegséggel töltötte be a termet, ahol az apró fényekkel átszőtt mennyezettel együtt varázslatos hangulatot teremtettek. Őszintén szólva ritkán vagyok lenyűgözve az esküvői zenéktől,
de ez esteben még napok múltán is emlegettem az énekest.
