Villámfotózás viharos időben
Vannak azok a napok, amikor az ember mindent szépen eltervez, aztán az időjárás azt mondja: hahó. Nos, mi egy percig sem estünk kétségbe, na jó, talán pár percig kérdőn néztünk egymásra, hogy most mi lesz, de végül úgy döntöttünk, hogy egy 10 percet fotózunk legalább, s ha más nem, legközelebb folytatjuk, amikor jobb idő lesz. Ha a pár laza és nem aggódik az miatt, hogy elázna, én nagyon szívesen benne vagyok ilyesfajta kalandokban, sőt! Mindig azt mondom, hogy ritkaság, ha sikerül esős képeket elcsípni.
Igazából megvan annak a varázsa, hogy jön a szélvihar , az emberek elmenekülnek a partról, fúj a szél és nagyon gyorsan kell cselekedni, mert bármelyik percben leszakadhat az ég. Ilyenkor sip-sup végigpörgetjük a dolgokat és a fotózás dinamikája nagyon energikus tud lenni. Én nagyon szeretem az ilyen kihívásokat, mert az agyam ezerrel pörög és próbálja kihozni a legtöbbet az adott lehetőségekből. A másik nagyon jó dolog ilyenkor, hogy az égbolt gyönyörűen szűri a fényt az arcokra.
Csillát és Levit nem először fotóztam, így mondhatni, hogy rutinosak már a dolgoban, de nem is annyira a pózolásról szólnak ezek a képek, inkább arról, hogy önmaguk tudjanak lenni az emberek és őszinte, természetes pillanatok maradjanak meg egy-egy időszakról.
A jegyes / páros fotózások szuper alkalmak arra, hogy megismerje a pár a fotós stílusát, a fotózás menetét. Ilyenkor mindig megkönnyebbülnek, hogy nem lesz semmi nagy dolog az esküvőjük napján sem, nem kell aggódniuk a képek miatt és a fotóst már, mint kedves barátok köszönthetik az nagy napjukon.
Minél inkább önmaga tud lenni az ember egy fotózáson, legyen az bolondos vagy komoly, nyugodt vagy energikus, annál jobban fogja imádni a képeket, annál inkább vissza fogja adni évek múltán is azt az időszakot, amit akkor élt meg.
