Egy kis családi időtöltés a természetben
Ugye tudjuk, hogy a természet szerelmese vagyok? Amint le lehet dobni egy kis időre a kabátot máris a kinti fotókat részesítem előnyben. Van valami varázslatos a kinti képekben, a fény miatt, a természet lágy színei, a friss levegő, szabad tér... aki először fotózkodik, az is oldottabb lesz ilyenkor a kamera előtt, a gyerekek pedig egyenesen imádják, főleg amikor új helyeket fedezhetnek fel együtt.
Ilyenkor nem csak családi fotók készülnek, de egy közös program és emlék is lesz a családnak. Bár nem lehet sose teljesen kiszámítani, hogy milyen lesz a fotózás, mert a gyerekekhez alkalmazkodunk, ami egyébként annak ellenére, hogy néha kihívás is, de nagyon jót tesz a kreatív szellemnek is, mivel folyton kombinálni kell és nem lehet az elképzelt sémák szerint működni.
Jó látni, ahogy gyarapodnak a családok, cseperednek a gyerekek és egyre jobban várják a közös fotózást, mert tudják, hogy jó móka lesz, nem csak kötelező pózolás a kamerába, hanem jövés-menés, szaladgálás, kavics dobálás, játék és felfedezés.
Igazából mindig annyi lesz a fotózás, amennyit beletöltünk. A kulcs talán az, hogy mindenki el tudja engedni magát és a fotós 120%-ban jelen legyen, hogy elcsípje a legjobb pillanatokat.
Szeretek gyerekeket fotózni, mert velük hasonlóan fedezem fel én is a világot magam körül, amikor egy szép képet szeretnék csinálni, mindig a varázslatot keresem ezeken a helyekben és ezt ők is felfedezik. Beleviszik a képzelőerőt, amitől élmény lesz a legegyszerűbbnek vélt dolog is, például egy kis ösvényen mászkálás.
A másik kedvencem azok a pillanatképek, amiken hónapokkal, de lehet hogy évekkel később is mosolygok.
