Hol lehetnél szabadabb, mint a szabadban?
A legeleslegkedvencebb helyem fotózni mindig a természetben lesz, mert annyira időtálló és gyönyörű. Egy tópart, folyó, erdő vagy rét nem fog kimenni a divatból soha. Ráadásul ezek azok a helyek, ahol az ember kötődik a természethez, ami nagyon nyugtató tud lenni. Miközben sétálunk egy-egy ilyen szép helyre, kicsit meg tudjuk ismerni egymást, nem szalagon mennek egymás után a fotózások, hanem csak Ti vagytok és tudunk egymáshoz igazodni. Úgy érzem, ilyenkor egyből elengedik az emberek magukat.
Szeretek olyan helyekre járni , ahol kevés az ember és meghitt tud lenni a fotózás, a gyerekek bármerre szaladhatnak és a képek nagyon önfeledtek, természetesek lesznek. Nincs irányítás, nincs pózoltatás, nem kell a kamerába nézni, csak ha valaki szeretne.
Gyerekekkel persze nehezebb kiszámítani, hogy éppen mit tudunk kihozni a fotózásból, de legyen is az bármi, szerintem fontosabb, hogy autentikus pillanatokat örökítsünk meg az élet egy-egy szakaszából, mintsem hogy mindneki tökéletesen nézzen ki a képeken. Amit a képek vissza fognak hozni, azok az érzések.
A kis Balázs annyira aranyos és mosolygós volt végig, nagyon élvezte a fotózást, aminek külön örültem. Szerintem két közegben lehet gyerekeket és családokat legjobban fotózni: otthon és a természetben.
Ha pedig van lehetőségünk elcsípni a lágy naplemente fényeit, az olyan mesésen öleli körül az embereket, van benne egyfajta lágyság és finomság, amivel nem tudok betelni. Ennek ellenére, ha éppen időben nem tudunk igazodni a napocskához, akkor is vannak olyan eldugott kis helyek, ahol akár kora délután vagy reggel nagyon szép képeket lehet csinálni.
Amikor pedig már a természet túl cudar hellyé válik a fotózásokra, a legtökéletesebb hely az otthoni fotózás. Jöhet a játék a szőnyegen, kuckózás a kanapén, karácsonyfadíszítés, mézeskalács sütés és az otthon melegének varázsa.
